A lehulló meteorok pályájának kiszámítását és a becsapódó meteoritok megtalálását támogatja az a kamerarendszer, melynek első elemét a mesterek Mátraszentimre közelében telepítik, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének Piszkéstetői Obszervatóriumánál.
Meteorcsillagászati fejlesztésekre még 2016-ban nyertek el egy négyéves futamidejű pályázatot. A Kozmikus impressziók és kockázatok című projekt célja az, hogy a szakemberek a bolygónkat megközelítő, a földi légkört és a földfelszínt elérő, azonkívül a Holdba becsapódó apró égitesteket monitorozzák.
Új meteorvadász kamerarendszert építenek ki Magyarországon
A több fejlesztést is magába foglaló projekt egyik eleme az a kamerarendszer, amit mérnökök és IT mesterek fejlesztettek ki, ez a földi légkörbe érő fényes tűzgömbök pályaszámítását és a lehulló meteoritok megtalálását teszi ezután lehetővé, akár a nappali órákban is. A fejlesztés eredményeként első alkalommal lehet torzításmentes képet kapni ezután a Kárpát-medencére hulló meteoritikus aktivitásról.
„A mi programunk mindenre lő, ami mozog és a Holdnál közelebb kerül a Földhöz” – hangoztatta Sárneczky Krisztián, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet kutatási koordinátora, hozzáfűzve, hogy a korszerűsítésnek hála már nemcsak azokra a meteorokra tudnak „lőni”, amelyek a Hold és a Föld közt elhaladnak, hanem mindazoknak a meteoritoknak is a nyomára tudnak bukkanni, amelyek eltalálják a Földet.
„A tudósok nagy vágyálma, hogy egyszer egy frissen hullott, pár órás, a Naprendszer eredetét őrző meteoritot fogjanak a kezükbe” – jegyezte meg Sárneczky Krisztián, hozzátéve: ez az a kozmikus anyag, amely valamelyest kevés változáson ment keresztül.
„Ez Magyarországon relatíve ritkán történik meg” – mondta, felidézve az 1857-es kabai meteorithullást és azt a 2011-es esetet, mikor is Csátalján szántás közben egy traktor akadt bele Magyarország korábbi legnagyobb meteoritjába. Azért releváns minél frissebb meteoritot találni, mert amint a Földre ér ez az egyébként évmilliárdokig érintetlen anyag, a földi környezetben rettentően sebesen elkezd pusztulni, mállani.
„Ha a földön nem botlunk bele véletlenül egy ilyen meteoritba, akkor még a légkörben meg kell próbálnunk elcsípni, hogy meghatározhassuk a leesési helyét”- nyomatékosította. Ez esetben a Kárpát-medence területén próbálják meg észlelni azokat a vélhetően pár minden évben bekövetkező, Magyarországnyi területet érintő meteor légkörbe lépéseket, amelyekből hullás is lehetséges. A sikeres megfigyeléshez ellenben több állomást is kell létesíteniük.
Az épülő kamerarendszernek betudhatóan több helyről is fotózható ezután a meteoritok térbeli útja, és a tudósok meghatározhatják a meteoritok nagyjából 20 kilométeres sötét hullási szakaszát is.
„Ez azért eléggé jelentős, mert hullásuk alatt a tűzgolyók nem izzanak végig, úgy 20-30 kilométer magasan a legnagyobb tömegű, legnagyobb sűrűségű meteor is kialszik, a fényképeken nem látszik tovább. Innentől kezdve szabadesésben zuhan tovább, most már a nem ismert magaslégköri szelektől sodródva”.
A projekt esetén olyan saját fejlesztésű kamerarendszert építenek ki, amely vegyíti a digitális fényképezőgépek és a videokamerák technikai lehetőségeit.
A tudós hangoztatta, hogy már van egy hálózat, amely analóg kamerákkal funkcionál. A rendszert nem profi csillagászok üzemeltetik és némiképp kevés megfigyelési ponttal büszkélkedhet. A fő problémát az jelenti, hogy az analóg kamerákat érzékenységük okán az igazán fényes meteorok beégetik, ezáltal nem lehet korrekt adatokat szerezni az útjukról. A csakis digitális technológián alapuló rendszereknél mindazonáltal az okozza a problémát, hogy mivel nem lehet tudni mikor jön korrekten egy meteor, szüntelen exponálniuk kell. Ez egy-két éjszaka alatt több ezer felvételt jelent, melyet nem sokáig bír el egy ilyen kamera.
Így kombinálni kellett a rendszereket, olyan digitális videokamerákat fejlesztettek, amelyek ideális programokkal észlelik a meteormozgásokat és csak akkor exponál a digitális fényképezőgép, mikor is észlelés történik.
Az elképzelések alapján négy színtér öleli fel a hazai égboltot. Most a Piszkéstetői Obszervatóriumnál dolgoznak a mesterek, ezt követően Sopronban telepítenek egy kamerát. A újabb két színtér még bizonytalan, mert nehéz olyan területet találni, ahol van körpanoráma, internet, áram, és amit megfelelően őriznek – mondta a tudós.
A „kicsit küklopszra hajazó eszközt” elektromos, hűtött-fűtött kültéri dobozban telepítik, távoli kontrollal – tette hozzá.
A kutatásvezető közölte: a kamerarendszeren túl a meteorcsillagászati fejlesztések keretében a Piszkéstetői Obszervatórium Schmidt-távcsöve is új digitális kamerarendszert kap, amellyel a már felfedezett, potenciálisan veszélyes égitesteket lehet ezt követően vizsgálni. A telepítés munkálatai idén nyári hónapokban fejeződnek be.
Egy 80 cm átmérőjű tükrös teleszkópra telepítendő sebes képrögzítő eszközzel ugyanakkor Szombathelyen a Holdba csapódó meteorokat figyelik ezt követően, melynek meteorstatisztikájából következtetni lehet a Földünket érő meteorok eloszlására és szezonalitására. Ennek munkálatai az idén fognak befejeződni – közölte Sárneczky Krisztián.
mti