Megérkeztek az első felvételek a földi irányítókhoz a Szaturnusz gyűrűiben újra és újra alámerülő Cassini űrszondától.
A modern képeken a Szaturnusz északi féltekéjén lévő hatszögletű légköri képződmény is megfigyelhető. A hexagon lényegében egy körforgást végző felhő, melynek alakja a Szaturnusz szeleinek eltérő sebességéből fakad.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) űrszondája a hónap elején érkezett meg a Szaturnusz külső gyűrűihez, hogy alábukva közéjük, hónapokon keresztül tanulmányozza őket, mielőtt végleg befejezi küldetését.
A Cassini az összes hetedik napon „alábukik” az idegen térségben, és húsz ilyen ugrást fog végrehajtani, hogy megfigyelje a Szaturnusz egyes miniholdjait, és mintát vegyen a gyűrűk részecskéiből, sőt még gázaiból.
A NASA alapján az űrszonda eddig soha nem látott közelségű felvételeket fog készíteni a bolygó külső gyűrűiről és az ott keringő apró holdakról.
Mivel több mint kétmilliárd kilométer megtétele után az űrszondának fogytán az üzemanyaga, ezért a földi irányítók a Szaturnusz légkörébe irányítják, ahol megsemmisül a hatalmas légköri nyomás hatására 2017. szeptember 15-én.
A Cassini-Huygens a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és több európai ország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997-ben indult a floridai Cape Canaveralből. A nagyméretű űrszonda a Vénusz, ezt követően a Föld és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva jutott el a Szaturnusz közelébe 2004 júniusában.
A Cassini eddig valamennyire tekintélyes távolságból, a gyűrűrendszeren kívülről végezte megfigyeléseit a Naprendszer második legnagyobb bolygójáról.
Az űrszonda küldetésének utolsó szakaszát némileg beárnyékolja az a valamennyire csekély valószínűségű, ugyanakkor baljóslatú eshetőség, hogy a Cassini esetleg belecsapódik a Szaturnusz egyik holdjába. Mivel ezen égitestek egy része lehetőséget kínáló célpontja a földön kívüli életformák kutatásának, kellemetlen lenne, ha a Cassinin lévő földi mikrobák beszennyeznék az addig érintetlen területeket.
mti